26. rész Turné?!

Sziasztok! Mivel nmsokára suli, rendszert fogok bevezetni. Minden héten egyszer, VASÁRNAP kaptok részt.Köszönöm a 19 feliratkozót, és a majnem 6000 megtekintést, amit tőletek kaptam. A visszajelzéseket (kommenteket) is. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi embernek tetszik az, amit csinálok. Itt is a következő rész, amit ismét szívvel-lélekkel írtam. Jó olvasást!

26. rész Turné?!

A hírt mind, együtt közölték.

- Turnéra megyünk!- ordították, körülbelül mintha süket lennék.

- Ez remek! De velem mi lesz?!...- tanakodtam, mert egyedül nem maradhatok, hazamenni pedig most, hogy Becca is hazament, nem szeretnék.

- Ezen ne is törd magad..- kezdte Kendall.

- Jössz velünk!- kiáltották ugyancsak együtt.

- Egy gonddal kevesebb. Mikor indulunk?- tettem fel a kérdést.

- Egy hét múlva- válaszolt Logan.

- Ez remek! De felmegyek, és átöltözöm, mert nem készültem fel arra, hogy buli lesz- jelentettem ki, majd felfelé vettem az irányt. A zacskók között válogattam, hogy melyik ruhát is húzhatnám fel, mikor kopogtak.- Szabad!- adtam meg az engedélyt a belépni akaró illetőnek.

- Beszélhetünk?- nem fordultam meg, de a hang alapján tisztán tudtam, hogy Carlos lesz az.

- Mégis mit?- kérdeztem vissza flegmán, mire egy kicsit mosolyra húzódott a szája.

- Tudod te azt nagyon jól- fordította komolyra a szót.

- Carlos, ezzel csak összezavartál. Szeretem Kendallt is és Jamest is. És azt hiszem, hogy az, amit te tettél velem, ahogy te adtad a tudtomra, hogy szeretsz... Téged sem tesz közömbössé.

- Ez azt jelenti, hogy szeretsz?- csillantak fel szemei.

- Valamilyen szinten igen. De nem tudom. Magam sem vagyok biztos abban amit igazán érzek. Lehet, hogy a turné az, ami segíteni fog abban, hogy helyre tegyem magamban a dolgokat- éreztem hogy elpirultam, így tekintetem elkaptam a latin vérű srácról. Egy kicsit várt, majd állam alá nyúlt két ujjával, magafelé fordított, megcsókolt, és kiment. Ez a csók más volt. A legtüzesebb, amit rövid életem alatt valaha is kaptam.

- Szeretlek- rebegtem el félhangosan, mire rögtön számhoz kaptam. Hülye, hülye, hülye!! Hogy szerethetem őt?! Azonnal ki kell vernem a fejemből... Gondolgodtam, mire kikaptam a csomagból egy égszínkék, pánt nélküli, szívdekoltázsú ruhát, a mell részénél kövekkel kirakva, és egy ugyanolyan kék tűsarkút.Gyorsan magamra kaptam, felraktam egy hozzáillő sminket, hajamat átfésültem, és mentem is le a többiekhez. Carlos odasietett a lépcsőhöz, hogy megfogja a kezem, és ezzel lesegítsen.

- Akkor kezdődjön a buli!- Mondta james, majd egy távirányítóval csodát csinált. Diszkógömb ereszkedett le a plafonról, mindenfelé színes fények, és a zene is elindult, ami hihetetlen kreatív módon a bandától a Confetti faling volt. A szám közepén hihetetlen mennyiségú színes papír hullott ránk. Ehez kellett ám szervzés.. Elmosolyodtam, és mivel a tánctól szomjas lettem, kimentem, hogy igyak valamit. Éppen töltöttem ki a vodkanarancsot, mikor valaki átölelt.

- James vagy Carlos?

- Találd ki- szólt hozzám direkt elváltoztatott hangon, hogy ne ismerjem fel. Ezzel nem sokra ment, mert így is felismertem.

- James, kérsz te is?

- A francba! Túl régóta ismersz...- próbáltam kibújni öleléséből, de nem ekngedett.

- Engedj el, kérlek..

- Nem. Egy kicsi puszit kérek- hajtotta be fejét, hogy el tudjam érni.

- Nem kapsz, és engedj el.

- Különben?

- Szólok a bátyámnak.

- Akkor nem puszit kérek, csak azt, hogy gyere vissza a szobába, mellém.

- Vissza tuti, nem megyek. Ezt elfelejtheted. Nem fogod velem mégegyszer eljátszani azt, amit megtettél... Nem. Nem vagyok könnyű préda. Szeretsz? Közdj meg értem, és bizonyíts- mondtam, megittam a piát, kiszakítottam magam kezei közül, majd felfelé vettem az irányt, ám valaki megakadályozott.

25. rész Mit tegyek?

Sziasztok! Köszönöm ezt a 17(!!!) feliratozót és majdnem 5500 megtekintést. Eszméletlenek vagytok *.* Kezdem elhinni, hogy tényleg jó vagyok :D Két újabb díjjal gyarapodtam, amit ismételten nagyon köszönök. Jó olvasást a következő részhez!!

25. rész Mit tegyek?

A bátyám pillanatok alatt fent termett.

- Mi történt?- rontott be a szobába kopogás és köszönés nélkül.

- Carlos is szerelmes belém.De nem értem. Rám sem nézett, jelet sem mutatott, és most hirtelen közli, hogy ő nem bírja nézni, hogy akár Kendallal akár James-szel vagyok- panaszkodtam Logannek, miközben faltam a jégkrémet.- Mit tegyek?- néztem fel rá, miközben ő leült az ágy szélére.

- Azta. Ilyen helyzetben még én sem voltam, így nem tudom. Átjössz hozzám aludni, az fix. Egyikőjükkel sem maradhatsz együtt. Szerintem az lenne a legjobb, ha elmennél egy kicsit sétálni, vásárolgatni, hogy kitisztuljon a fejed- nyújtotta át a bankkártyáját.

- Köszönöm, Életke- mosolyodtam el, és megöleltem.- Nem is tudom, mi lenne nélküled. Már megőrültem volna.

- Azt azért csak nem. Nem is zavarlak tovább. Öltözz fel, és vidd el a kocsim is nyugodtan- kacsintott rám, és kiment. Gyorsan felöltöttem magamra egy Batmanes trikót, vele egy hosszú, citromsárga farmert.Kiválasztottam a kedvenc fekete magassarkúmat, amit szintén magamra öltöttem. Karkötőmet jobb csuklómra erősítettem, felhúztam egy gyűrűt és a fülbevaló sem maradhatott el kollekciómból. Megfogtam fekete retikülöm belepakoltam a fontosabb dolgokat, megigazítottam összefogott hajamat, és tettem fel egy szerény sminket is. Mikor késznek ítéltem magam, lerobogtam a lépcsőn, elkaptam Loggie-től a slusszkulcsot és kaptam tőle egy "az én húgom" nézést, majd köszönés nélkül távoztam. Első utam a Sarbucksba és megittam egy kávét, egy kis aprósütemény kíséretében. Következő állomás a pláza volt. Úgy döntöttem, hogy egy kicsit vadabbra veszem megszokott kis stílusom, így nem éppen a legegyszerűbb darabokat választottam ki.Cipő, és ruhák hada hevert a kocsiban hazafelé. A házhoz érve kíváncsian figyeltem az eseményeket, mert a fiúk név szerint James, Kendall és Carlos valamire készültek. Mikor feloszlott a kertben a "tömeg" beálltam az udvarba, és felcipeltem a ruhákat. A kipakolásukkal nem is bíbelődtem, a szekrényben nem lett volna elég helyem. Átöltözés után levonultam a többiekhez. Carlos éppen főzött, amit nem szokott, Logan eltűnt, Kendall terített, James pedig Los után rakodott.

- Hú, anyás, itt meg mi a frász folyik?- néztem körbe.

- Meglepetés- közölte James, majd kacsintott egyet. Erre fejemet lejajtottam, és számat harapdáltam, hogy ne lássa azt, hogy elpirultam. Másodperceken belül hazaért Logan is, és együtt jelentették be a nagy hírt.

24. rész Egy gonddal kevesebb. És több is?

Sziasztok! Először is szörnyen röstellem a kimaradást, de hol nem volt ihlet, mikor meg lett volna, időm nem volt, de most, ha egy rövidke részt is, de megpróbálok feltenni, amitől remélhetőleg Mayám, lesznek neked is ötleteid. Köszönöm a 14 feliratkozót és a közel 5000 megtekintést! Mást nem is fűznék hozzá, mert így is csak az időtöket rabolom, csak annyit, hogy jó olvasást!

24. rész Egy gonddal kevesebb. És több is?

- Amúgy is Rebeca bejelentette, hogy haza megy- közölte Logan, és megölelt vigasztalás képpen.

- Haza megy?- csillantak fel szemeim, mikor visszakérdeztem megerősítést kérve.

- Igen. És neked mi lesz a szerelmi életeddel?- kezdte a testvéri aggódást.

- Nem tudom. Jamest és Kendallt is nagyon szeretem.. Akkor jöttem rá minderre, amikor a szöszi kidobott. Nem tudom mit tegyek. Most kellenek a bölcs tanácsaid.

- Akit szeretsz, engedd el. Ha visszajön, mindig a tiéd volt, ha nem, sosem volt az- nézett mélyen a szemembe Loggie.

- Olyan jó, hogy vagy nekem- pityeregtem el magam és nyakába borultam.- Le kéne mennem... Kell egy kis fagyi- nevettem fel végre.

- Gyere, kicsi lány- nyújtotta kezét, hogy felemel és levisz. Nem is ellenkeztem.. A földszinten volt mindenki, de senki sem állt velem szóba. Kendall a szakítás miatt, James a csók miatt, Becca az miatt, mert tönkretette az életem, Carlos meg... Hol van Carlos? Na mindegy is, vele nem foglalkozom. Batyim a lépcső alján letett, én pedig a konyha felé vettem az irányt. Kinyitottam a hűtőt, majd egy levelet találtam benne. Kíváncsi természetem miatt egyből kinyitottam, és olvasni kezdtem:

"Caroline. Ha ezt olvasod, jó nyomon jársz. A fagyit akkor kapod meg, ha követed a nyilakat, amit kiraktam. Ezerszer és milliószor puszil: Egy titkos hódoló."

Nagyon meglepődtem. Ez az alak tudja a nevemet, hogy hol lakok, és azt az apró kis dolgot is, hogy fagyit keresek. Mindegy, mivel meg szerettem volna kapni a boldogság hormonomat, úgy tettem, ahogy az utasítás tett. Követtem a nyilakat, amikre a képeim voltak nyomtatva. Valaki nagyon felkészült. A medencénél lévő padhoz értem, és ott is volt egy kis papírka.

"Most már tényleg nem jársz messze.  Pár apró dolog, hogy miről ismerheted fel a hűsítőd mostani gazdáját: Sapka, hot-dog. xoxo."

Carlos. Mostmár szinte biztos vagyok benne, így elordítottam ezt a nevet az udvar közepére állva. Öklömet összeszorítottam, szememet becsuktam, és fejemet egy csöppnyit az ég felé tartottam.

- Igen?- szólalt meg egy hang közvetlen előttem.

- Kérem a jégkrémet- néztem rá szúrós szemekkel.- És mi az, hogy titkos hódoló?- faggattam tovább.

- Háát.. Az úgy volt, hogy...

- Terelő szöveget nem kérek- intettem neki, hogy kérem ismét azt a csokibombát.

- Na jó- nyújtotta át a szöveg kíséretében- Amikor idejöttél... Teljesen... beléd estem... és... nem bírtam... hogy velük vagy.. és.. Áh.. úgy sem érted..- sütötte le szemét, száját harapdálva.

- Ez most lesokkolt.. Én... én most bemegyek....-mondtam szaggatottan, és befutottam a házba. Felfelé menetben csak annyit szóltam a lépcsőről:

- Logan, gyere fel. Moooooooooost- Igen, elnyújtottam az o-t, mert így érti, mi a hézag.. Titkos testvéri jelek.. Jó, hogy Loggie itt van nekem.